A Hiányzó (színház)történetek olyan átfogó színház- és kultúrtörténeti kutatás, amely elsősorban az „amatőrnek”, „alternatívnak”, „kísérletinek”, „függetlennek” tekintett színházak, társulatok, intézmények és alkotók történeteit vizsgálja az 1960-as évektől napjainkig. Ezen időszak színházi kísérleteinek szisztematikus kutatása az elmúlt évtizedekben az európai színháztudományi tendenciák egyik legaktuálisabb területévé vált, éppen abból a sajátos kultúrtörténeti helyzetből kiindulva, hogy jelen pillanatban annak a korszaknak a legvégén vagyunk, amikor még lehetőségünk van a hatvanas és hetvenes években aktív alkotókkal és emlékeikkel tényleges párbeszédbe lépni, azokat bekapcsolni vizsgálatainkba. Ennek ellenére a hazai kontextusban mégis csekély számú kutatás indult a marginalizált, a hatalom és gyakran a hivatásos színház képviselői által háttérbe szorított, kísérletinek tekinthető színház-esztétikák, gyakorlatok feltárása, emlékezetének megőrzése érdekében. A kutatás fókusza tehát lehetőséget ad azoknak a vidéki és budapesti alkotóknak, csoportoknak, intézményeknek és fesztiváloknak a feltárására, amelyek eddig kimaradtak a hazai színháztörténeti vizsgálódások köreiből. A kutatás első fázisában – a 2021 és 2024 közötti időszakban – kutatócsoportunk az „amatőrnek” tekintett színházi csoportoknak az 1961-1972 közötti történeteit és elérhető dokumentációját dolgozta fel és teszi elérhetővé.

A kutatás kettős célt szolgált: egyrészt az utolsó pillanatban igyekezett rögzíteni és dokumentálni a még megszólítható, élő alkotók és befogadóik emlékezetét, másrészt az esettanulmányokból kirajzolódó szociokulturális hálózat feltérképezésére törekedett. Ennek megfelelően a projekt legfőbb célkitűzése az volt, hogy hároméves alapkutatás keretében, 2021 és 2024 között feldolgozza az 1961 és 1972 közötti kísérleti színházak történeteit, és ezzel párhuzamosan rámutasson a kortárs színháztörténet-írás alternatíváira is. A feldolgozott társulatok és alkotók színházi gyakorlatainak vizsgálatát részben levéltárakban és archívumokban (Magyar Nemzeti Levéltár, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Open Society Archives, Nemzeti Művelődési Intézet), valamint színházi gyűjteményekben (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár), részben pedig magánarchívumokban fellelhető dokumentumok vizsgálata szervezte (például az Universitas kapcsán Dobai Vilmos és Mezei Éva, a Szkéné kapcsán Keleti István és Regős Pál hagyatéka, a Bányász Színpad kapcsán Éless Béla hagyatéka).

A kutatás során a közgyűjteményekben fellelhető dokumentumok feltérképezése történt meg. A témára vonatkozó alapkutatások hiánya miatt különösen fontos volt a magánarchívumok vizsgálata is. A hatvanas években induló amatőr színházi alkotók és társulatok vizsgálata azonban nem csupán a hazai színháztörténet-írás egyik hiátusát kívánta betölteni, hanem célja volt új dokumentumok létrehozása is az alkotókkal, nézőkkel, kritikusokkal készült interjúkon keresztül. A kutatás eredményeit – a fellelt dokumentumok metaadatait, az oral history videóinterjúkat és az ezeket szintetizáló színháztörténeti tanulmányokat – a kutatás első fázisában létrehozott honlapon magyarul és rövid összefoglalók formájában angolul publikáltuk. A fellelt sokszor csak magánkézben létező dokumentumok válogatását pedig ebben a kötetben adjuk közre.

.

.