Nánay István szakdolgozatát azért tartjuk fontos kordokumentumnak, mert pontosan megmutatja, hogy a Kádár-korban, az információk korlátozásának és megszűrésének korában,  hivatalos és nem hivatalos források bevonásával az érdeklődő egyetemi hallgató milyen széles spektrumú kutatást tudott elvégezni. A szakdolgozatban nemcsak az amatőr színjátszás (középkori) hagyományairól  esik szó, hanem főleg a kortárs kelet-európai (szocialista) és nyugat-európai (kapitalista) országok egyetemi színházairól található részletes elemzés. Ennek a szakdolgozatnak a következményeképpen lett a szerző a Színház folyóirat (külsős, majd belsős) munkatársa, azaz ez a munka indította el a szerző több évtizedes színikritikusi pályáját.